Katar az első verseny helyszínünk a naptárban így április második hétvégéjén. A télen sok minden megváltozott. Majd csak nekem volt a legkönnyebb megszokni az új kategóriát, mivel előtte négyütemű motorral versenyeztem. A teszteken minden nagy képűség nélkül kijelenthetem, hogy domináltam vagy legalább is az esélyesek közt szerepeltem. A harmadik dolog pedig az, hogy minden lelkiismeret-furdalás nélkül mondom Nickynek, hogy szeretem. Rájöttem, hiába húz a szívem még Alvarohoz, ő már rég nem engem szeret. Vagy legalább is nem ezt mutatja.
Most érkeztem meg a pálya parkolójába és a táskámat szedtem ki a csomagtartóból. Igaz még csak holnap kezdődnek el a hivatalos programok, de kijöttem a pályára a csapatomhoz. Meg akarom nézni, hogy a fiúk hogy haladnak a gép felkészítéssel és eközben a cuccaimat is elő akarom készíteni. Arra elég hamar rájöttem, hogy az Aspar Team profi csapat. Ők teszik a dolgaikat és mindent milliméter pontosan csinálnak. A főnökük Jorge Martinez úr az egyik legtekintélyesebb személy az egész MotoGp-s sorozatban és most először fordul elő, hogy a 125-ös, a Moto2-es és a MotoGp-s kategóriában is indít csapatot.
- Amy.-kiabálta utánam valaki a parkolóban. Lassan megfordultam és Ben sietett felém. Ez a srác velem mindig kedves és ezt szeretem benne. Olyan helyet foglal el a szívemben, mint Mattia. Ő a második bátyám. Nem mellesleg ő szerezte nekem az állást Amerikában, amit én hülye még meg se köszöntem neki. Most Nicky kategóriájában versenyzik a Tech 3 Yamaha csapatnál és ő a harmadik amerikai az egész mezőnyben. Tavaly megnyerte a Superbike kategóriát.
- Szia.-adtam neki két puszit és megindultunk a bejárat felé.
- Kérdezni szeretnék valamit.- bírom, hogy azonnal a lényegre tér. Most azonban meglepet. Miről tudhatok amiről ő nem?
- Persze.
- Tudsz róla, hogy tegnap Nicky elbeszélgetett Bautistával?
- Tessék?-fordultam felé döbbenten. Hol lehettem, amikor Nicky és Alvaro találkoztak? Nagy valószínűséggel aludtam vagy Lorissal voltam. Az arc kifejezésemet látva elmosolyodott.
- Ezek szerint nem.
- Ugye nem volt balhé?- kicsit féltem Alvarot, de miért nem tudom bevallani magamnak, hogy miért.
- Nem nagyon. Csak Nicky azt, mondta Bautistának, hogy kerüljön el téged nagy ívben.
- Ezzel nem ért el sok mindent, hiszen Alvaro mióta visszajöttem nem nagyon beszél velem. Vagyis azt nem nevezném beszélgetésnek, amit véghez vittünk.-tártam szét a karom.
- Talán megbékél.
- Talán, de szerintem nem olyan. Örök sebet hagytam a szívében.
- Gondolkozz néha pozítivan.-vont vállat.
- Próbálkozok, de nem olyan egyszerű.
- Milyen az új kategória?
- Csúcs!-vigyorogtam, miközben beriasztóztam az Audit. Azért márkás kocsit kaptunk a csapattól bérautónak.
- Milyen volt Amerikában versenyezni?-vette el a nagyobbik táskámat.
- Érdekes. Nehezen szoktam meg, de a végén élveztem. Köszönöm még egyszer mindent, amit értem tettél. Ha te nem vagy, akkor szerintem visszavonultam volna.
- Akkor a világ nekem köszönheti, hogy nem veszett el egy nagy tehetség.-húzta ki magát büszkén.
- Hát igen.
- Holnap találkozzunk a megbeszélésen. Tudod az év eleji pilóta eligazítás. Úgy hallottam a MotoGp-is pilótákkal lesz a Moto2-es mezőny egyik fele.
- Igen.-bólintottam.- Bár azt még nem néztem meg, hogy veletek megyek-e.
- Szerintem igen. A rendezők szeretik a szerelmes párokat.-bökött a kezemre. Ilyenkor érzem azt, hogy a gyűrű tonna súlyként nyomja a kezemet. Fura…nagyon fura.
- Gondoltam, hogy piszkálni fogsz ezzel.-vágtam fancsali képet. Ritka dolog a női versenyző Európába és még ritkább, hogy előbb utóbb házasság szülessen két versenyző közt. Alvaroval is jártam, de akkor nem merült fel ez a kérdés… Mondjuk az se nagyon segít, hogy Nicky királykategóriás és ebben a sorozatban, meg előtte abban a sorozatban is bajnok volt ahol én is versenyeztem. Valentino is elő szeretettel ugrat a gyűrű miatt, de próbálok immunis lenni ezekre a dolgokra. Lassan, de sikerül. Beléptünk nagy nehezen a paddock területére. Elvettem
Ben-től a cuccaimat, majd egy gyors köszönés után elindultam az Aspar Team-hez a mostani csapatomhoz.
A szerelők csendesen dolgoztak csak néha hallatszódott pár ugratás és nevetés. Nem akartam zavarni, így előszedtem a sisakomat a zsákból és neki álltam rendbe tenni. A plexit kell először is lecserélnem, mivel itt Katarban éjszaka versenyzünk és ilyenkor a világos üvegre van szükségünk és én még a legutolsó tesztről viselem a sötét üveget. Szeretem ezt a ténykedést, mert nem kell gondolkoznom. Minden idegszálammal azon kell csak gondolkodnom, hogy elsőre bele menjen a pöcök a helyére.
- Amy!-szólalt meg hirtelen mellettem a csapatfőnök, mire megijedtem. Elsápadtam és ránéztem a mellettem álló őszülő úri emberre.- Nem akartam. Sajnálom.
- Semmi baj, csak kicsit elbambultam.
- Hogy vagy?-ült le egy székre, ami a közelemben volt.
- Jól. Nagyon jól. Alig várom, hogy versenyezhessek Uram.
- Ez jó hír. Szeretem a lelkes versenyzőket. A sajtó, hogy viszonyul hozzád? Ha valami problémád van azonnal szólj. Segít a csapat mindenben.-ráncolta össze a homlokát, mire nekem egyszerűen mosolyognom kellett.
- Azt hiszem leszálltak rólam. Bizonyítottam azzal a harmadik hellyel.
- Az biztos. Különben nem szerződtettünk volna.- nevetett egy kicsit, majd komolyra fordult az arca.- Nem csak azért szerződtettünk. Már amikor Polarisos voltál tehetségesnek tartottunk.
- Köszönöm Uram.-ritkán kapok ilyen dicséretet és a fülem is bele pirult. Az utolsó simításokat végzem a plexin, amikor folytatta a beszélgetést.
- Beszéltem a kereszt apáddal…
- Ugye nem csináltam semmi rosszat, mert akkor kapok egy fejmosást.-fakadtam ki.
- Dehogy, csak ő tájékoztatott, hogy szereted a lovak.
- Hát igen…alkalom adtán versenyzek is. De ezt mondtuk a szerződés aláírása előtt is.
- Tudom. Amy nyugi. Nem akar senki se bántani. Holnapi napra van egy meghívása a csapat egyik versenyzőjének egy előkelő lovas intézménybe és arra gondoltam, hogy te kapod meg ezt a feladatot. Hiszen szereted az állatokat és ráadásul Mike fél tőlük.
- Köszönöm Uram. Köszönöm.-szaladt fülig a szám.
- Semmiség. Na én most megyek is.-felállt a székről úgy, mint egy öregeskedő ember. Három lépés után megállt és felém fordult.- Lehetőséget kapsz tudtunk szerint, hogy ki is próbálhass egy lovat…csak annyit kérek szépen ne törd össze magad.
- Köszönöm Uram.-hálálkodtam újra.
Katar híres a lovairól, hiszen a gazdag sejkek így ütik el a drága idejüket és pénzüket… Ha ezt elmondom Nickynek…
Elmondtam sajnos nem úgy reagált, mint vártam. A szobánkban vagyunk már és ő az ágyon fekszik hanyatt, míg én pakolászok.
- Kerüld el a lovakat.
- Nicky tudom őket kezelni.-néztem rá.
- Ha leesel megsérülhetsz.
- Ezzel nem mondtál újat, de nem biztos 100%-ra, hogy tényleg kipróbálhatom.-tapintottam rá a lényegre, de láttam ez se nyugtatja meg.
- Ha megsérülsz?-kérdezte csendesen, mikor leültem mellé az ágyra ő pedig megtámaszkodott a könyökén.
- Megsérülök. Nem motorozni fogok.
- Az se lenne jobb. Én már törtem magam össze motokrosszozás közben.-simogatta meg az arcomat.- Szeretlek.
- Köszönöm.
AJÁNLOM AZ OLDALT
