2. fejezet

- Amy melyik volt a te csapatod?-érdeklődött Edward.

- Már kivonult a vb-ről.-feleltem mogorván. Ha itt lennének nagy valószínűséggel, nem itt versenyeznék.

- Csődbe vitted őket?-piszkoskodott Bruno mire egyszerűen bemutattam neki és elindultam a Fiat Yamaha boxa felé. Valentino és Jorge csodálkozva vették tudomásul, hogy az egyik vendégük én vagyok. Nem sokkal később körbe vezettek minket a csapatnál és a motort is megmutatták. Láttam már párszor ugyan ezt a festésű motort miközben a győzelemért harcolt. Nincs benne semmi új.

- Jövök rögtön.- intettem a fiúknak és kisétáltam a garázsok mögé. A Ducati csapat felé vettem az irányt és reméltem fél úton összefutok Nickyvel. Szerencsém volt mivel két kamion közt megpillantottam, ahogy nagyban telefonál valakivel. Szeretem, ahogy gesztikulál, mivel látom rajta, hogy számára kedves emberrel beszél. Odaosontam mögé és vártam. Egyszer csak szembe fordult velem és kicsit ledöbbent.

- Le kell tennem.-szólt bele a telójába és azonnal megölelt.- Jó hogy itt vagy.

- Megígértem és itt vagyok. –mosolyogtam rá és kicsit elpirultam. Még mindig fura, hogy törődik velem. Neki dőltem a kamion oldalának és ránéztem. A szeméből kitudtam olvasni, hogy elszánta magát valamire. Valami fontos dologra. Egy lépést közeledett felém mire én még jobban neki nyomódtam a kamion oldalának. Lassan megérintette az arcomat, mire a vér az ereimben zubogni kezdett. Nem értettem, hogyan tudja ki hozni ezt az érzést belőlem. Kicsit közelebb hajolt hozzám mire az orra súrolta az enyémet. A tekintettem az ajkaira vándorolt és most már nem bírtam ellenállni. Megcsókoltam…

Négy nap telt el a csókunk óta Nickyvel és visszatértem a farmra a családomhoz. Nem tudtam kezelni a helyzetet. Valamilyen szinten vágytam rá, hogy megtörténjen de még nem voltam benne biztos, hogy elfelejtettem Alvarot. Vagyis soha az életben nem fogom elfelejteni… Matt-el éppen a gyakorló pályán tartózkodtunk. Temereket készítjük fel a Good Race-re, ami három hét múlva lesz. Sajnos nem én fogok indulni a versenyen a nyergében, de addig én vagyok a gyakorló zsóké.

- Menjek még egy kört?-érdeklődtem, amikor megálltam Matt előtt. Azonban ő nagyon figyelt valamit a túl oldalon. Kicsit megfordultam és megláttam Nicky-t, ahogy lassan közeledik felénk. Nem tudtam mit reagáljak, így inkább leszálltam a lóról. A sisakot kapcsoltam ki, amikor megérkezett Nicky. Matt rögtön sejtette, hogy tipliznie kell és így szólás nélkül lelépett. Ennyit erről.

- Szia.-köszöntem halkan.

- Szia Amy.

- Miben segíthetek?-érdeklődtem miközben a sisakomat, leraktam a földre.

- Beszélni szeretnék veled. A hétvége óta nem veszed fel a telefont és már Indianapolisban is kerültél a csók óta. Amy szólj már valamit.- fogta meg a kezemet és ránéztem.

- Nem tudom.

- Mit nem tudsz? Amy én veled szeretnék lenni. Kedvellek meg minden.

- Szánalomra nincs szükségem.

- Ezt most miért mondod?-lépett felém egy lépést és megérintette az arcomat.

- Nem akarom, hogy csak azért légy velem, mert tudod milyen a múltam…-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert újra megcsókolt. Sokkal hosszabban és lágyabban, mint Indianapolisban a kamionok közt.

- Rohadt túl nem érdekel a múltad. Te vagy a számomra a fontos. Beléd szerettem. Szeretlek.- nagyon meglepett ez az egy szó. Megcsókoltam.

Boldog tudok vele lenni és ez jó. Még volt egy kis dolgom Temerekkel, és addig Nicky a palánk mellett várt rám. Kellett készülünk a versenyre, így nem lazsálhattam el a délután további részét. A ló remekül viselkedett és most már nagyon sajnálom, hogy nem én leszek aki indulhat vele a versenyen, mert kicsit feleslegesnek tűnik a munkám.

Munka után Nicky-t a barakba vezettem, ami végül is az én kis lakhelyem. Ahogy beléptünk az ajtónk lerúgtam magamról a cipőmet és a nappaliba vettem az irányt, hogy megnézzem az üzenet rögzítőt.

- Érezd jól magad. A kupiért pedig bocsi.- léptünk be a kis házba.

- Azt hittem a nagy házban laksz.

- Ahogy átjöttem Európából ide, csak úgy volt, hogy pár hétig leszek itt amíg találok magamnak valami albérletet vagy valami lakást. Azonban Anna felajánlotta, hogy itt maradhatok. Ez nekem nagyon jó, mert a családom egy része a közelemben van. Kérsz valamit inni?

- Köszi nem. Figyelj…- megcsókoltam. Azonnal viszonzásra találtam. Gyengéden neki nyomott a falnak és az ajkaink csak annyira váltak el egymástól, míg kölcsönösen megszabadítottuk egymást a felsőtől. Az ajkaink újra egymást falták, miközben kis ráhatással bevezettem Nicky-t a hálószobába. Miután kihámozott a nadrágomból lassan hanyatt döntött az ágyon. Felkönyökölt és az arcomat fürkészte. Ezzel sikerült elbizonytalanodnom.

- Baj van?- kérdeztem riadtan.

- Szép vagy.- megcsókoltam újra.

Csodás éjszakát töltöttünk együtt és esélyt látok ezek után egy új, tiszta és boldog élethez. Csak előbb még valaki mást kell kitörölnöm a fejemből…