51. fejezet

Végső összecsapás

Vasárnap dél van. Az elmúlt két napban az összes szabadidőmet Sebastiannal töltöttem és nem gondoltam a mai napra. Nehezen, de sikerült. Most azonban már rég nem foglalkozhatok a kül világgal. Már csak a fejvadász fontos és az, hogy megérkezzen a megbeszélt helyszínre. Jimmy velem tart, míg Brendon a szétlőtt válla miatt Bernievel marad a pályán. A fejvadászt egy építés alatt álló bevásárlóközponthoz hívtam.

- Felkészültél?- lépett mellém Jimmy a parkolóban.

- Igen. Fegyver és a póttár is nálam van. –bizonygattam lelkesen.

- Ezt szeretném, hogy nálad legyen.-átnyújtott nekem egy kését. Nem tudtam mire vélni ezt a „gesztust” így hátráltam egy lépést.

- Mit akarsz ezzel?

- Biztonság miatt. Kérlek Lizzy legyen nálad. Megnyugodnék, ha ez még nálad lenne.-így már beadtam a derekamat és elvettem a kést. Az övemhez fűztem úgy, hogy a felsőm eltakarja. Elérkezett az idő és bevonultunk az épületben. Fejvadász se, hol se volt. Az egyik kezembe tartottam annak a mappának a másolatát, ami rólam szólt, míg a másikban egy gyújtó volt. Pontban kettő kor léptekett hallottunk a lépcsőház felől. Jimmy amíg nem szólok nem jön elő a rejtek helyének szolgáló raklapok mögül.

- Nos itt a kis betörőm.-mosolygott rám gúnyosan Black.

- Kölcsön kenyér visszajár.

- Vicces kis hölgyem, de kérem a papírokat.-tett felém egy lépést, mire meggyújtottam azt a bizonyos dolgott. A fejvadász arca halál sápadtá vált és nem tudta, hogy köpjön vagy inkább nyeljen. Büszkeség töltött el, de tudtam ezzel nem nyertem meg a csatát. Jimmy hirtelen feltűnt a raklapok mögül azonban a fejvadász valami miatt hamarabb észre vette, mint én. Mellkason lötte a fiút. Mellény van rajta, így nem eshet baja. Azonban eszméletlenül csúklott össze a barátom.

- Rohadék.

- Hogy mondta? Kölcsön kenyér…-nem bírta befejezni, mert neki estem. Nem fegyverrel vagy valami..ha nem puszta kézzel. Megleptem a viselkedésemmel, mivel elejtette a pisztolyát a földre. Sikerült egy jül irányzott ütést be vinnem, amitől újra megtorpant. Azonban nem az ütésemtől részben hanem a köetkező tette miatt. Kirúgta alólam a lábat aminek következményeként hanyatt estem és enyhén bevertem a fejemet. Kettőt látam a férfiból, de annyi lelki erőm volt, hogy jól sípcsonton rúgtam. Nagy meglepetésere nem én okoztam neki a nagy fájdalmat ha nem egy maszkos fazon aki hátulról leteperte és kicsavarta a kezét.

- FBI. Le van tartóztatva!-harsogták többen is.

- Mi? Hogyan?-értetlenkedtem hangosan. Hogy a fenébe kerül ide az FBI amikor őket senki se hívta.

- Lizzy…-szólalt meg Jimmy mögöttem. Jól van szerencsére.

- Hogyan?-mutogattam az FBI-sok felé.

- Én hívtam. Közéjük tartozok.

Na most hidaltam le teljesen. Jimmy Doherty FBI ügynök és simán beilleszkedett közénk. A kül világ egyre inkább úgy tűnt, hogy elhallkult míg a lábamból az erő eltűnt. Jobbnak láttam, ha leülök a földre mielőtt elájulnék.

- Te FBI-os vagy?-nyögtem ki nehezen.

- Igen. Apád kérte a segítségünket.

- DE…de miért nem mondtátok el?-hangom cseppett hisztérikus volt. Nem tudom, hogy mihez kezdjek.

- Így volt a legjobb. Gyere!-segítségett nyújtott és így újra biztos lábakon állhatam.

- Hova?

- A barátodhoz. Joga van tudni, hogy vége a veszélyt jelentő személynek.

A pályára való út még életemben nem tűnt ilyen hosszúnak. Az emberek birka módjár közlekedtek és az eső is eleredt közben…Na jó ez enyhe kifejezés. Olyan, mint ha dézsából öneték. Már ott tartottam, hogy kiugrok a kocsiból és rohanni ne kezdjek.

- Nyugalom.-intett le Jimmy.

- Köszi.

Nagy nehezen megérkeztünk. Nem érdekelt egy biztonsági őr se, felmutattam a beléptetőmet és már rohantam is. A Toro Rosso garázsa körül nagy volt a tolongás, de szó szerint utatt törtem a forgatagban.

- SEBASTIAN!-ordítottam el magam és végre észre vett. A kezében lévő sisakot a szerelője kezébe nyomta és tárt karokkal várt rám. Örömmel öleltem meg és nyomtam egy puszit az arcára.

- Sikerült! Vége mindennek.-hajtogattam miközben még mindig őt öleltem.

- De ugye nem…

- FBI lépett közbe. De most ne velem foglalkoz. A csapatod fontosab ma.- mutattam a tömeg felé.

- Maradj itt velem. Szeretlek.-megcsókolt és ezek után bele vetette magát az ünneplésbe.

Most jöttem rá arra, hogy az életem gyökeresen megváltozott. Márciusban még nem akartam elválalni ezt a munkát, de most már örülök neki. Rengeteg barátott szereztem…Igaz veszítettem is el. Azonban megtalált a szerelem is. Boldog vagyok és ezen már nem tud semmi se változtatni.