50. fejezet

Váratlan lánykérés

Reggel nem a fotelben ébredtem, ahol végül is nyugovóra tértem, ha nem az ágyon. Körbe néztem és Brendon az ablaknál ácsorgott. A városra nézett le, de felsőt még mindig nem viselt. Mondjuk, ami tegnap rajta volt már rég a kuka alján hever. Felültem az ágyon és egy nagy nyújtózkodás után megszólaltam.

- Jól vagy?

- Persze. Nincs lázam csak a vállam fáj.-ült le mellém úgy, mint ha semmi se történt volna.

- Bren nagyon sajnálom…miattam történt minden. Már megint vakmerő voltam és kockáztattam az életedet egy átkozott papír tömegért.

- Lizzy ne beszélj marhaságot! Ezekkel a papírokkal megszorongathatjuk a fejvadászt. Higy nekem.

- Hogyan? Legközelebb már meg is halhatunk.-ment el a kedvem az egész tervemtől amit napok alatt kidolgoztam. Most legszívesebb felülnék az első gépre és elhúznám a csíkot jó messzire.

- Hívd fel a fejvadászt és mond meg neki vasárnap találkozni akarsz vele. Mikor és hol arról később tájékoztatod.-adta át a mobilomat. Értetlenül meredtem rá, majd átvettem a készüléket és kikerestem a számot. Harmadik csengésre felvették.

- Itt Black!

- Itt pedig Summers.-szólaltam meg keményen. Még magamat is megleptem ezzel.

- Nos a tegnapi látogatóim. Miben segíthetek?

- Visszaakarja kapni a papírjait?

- Nem ártana. Mit akar tőlem?-most ő van berezelve. Ki tudja? Kicsit még hallgattam, hogy reagál el valamit.

- Vasárnap találkozzunk és visszakapja az átkozott mappáit. Az időpontot és a helyet később közlöm magával.-ezzel le is tettem.

A nap folyamán hiába akartam Sebastiannal beszélni nem találtam meg és hiába hívtam telefonon nem vette fel. Utálom ezt a helyzetett. Tudom, hogy fontos ember, de nem kellene egész nap csak a pályán lévő dolgaival foglalkozni. Berniet Jimmy kisérte ki ma a létesítményre így egész napot a szobámba töltöttem és a lopott papírokat olvasgattam kicsit tovább. Rájöttem, hogy ez a fickó még azt is tudhatta, hogy mikor töltöttem együtt az időmet Sebastiannal és mikor kivel beszéltem. Valaki nagyon közel került hozzám a minden napjaimban, hogy észre se vettem. Ez nagyon bosszantó. Egy idő után megéheztem és kértem a szobámba pár szendvicset. Nem csodálom, hogy riadót fújjt a gyomrom, mivel már délután 17 óra van. Reggel óta egy falatott se ettem. Alig 10 perce érkezett meg a kért dolog, amikor újra kopogtak.

- Szabad!-szólaltam meg teli szájjal. Értse jól és jöjjön be. Nem sokkal később Sebastian mosolygott rám a falnak támaszkodva.

- Vacsora?

- Inkább ebéd.-nyeltem le a falatot majd kinyújtottam felé a kezemet.- Gyere ide…Kérlek.

Helyett foglalt mellettem és átkarolta a derekamat. Mélyeket szuszogott a nyakamban, mint egy nagy mackó.  Engem pedig megnyugtatott a közelsége. A maradék kaját átraktam a kisasztalra, majd végig feküdtünk az ágyon úgy ahogy ő került alulra én pedig a mellkasának támasztottam a hátamat. Egyszerűen csak beszélgettünk, majd miután kifogytunk a témából némán figyeltük egymás mozdulatát. Sebastian késztetése miatt kicsit feljebb kúsztunk az ágyon és kicsit maga felé fordított. Így a térdeimet keresztbe raktam a combján.

- Kényelmes?- suttogta miközben megsimogatta az arcomat.

- Igen.-nyögtem ki nehezen, de én már mást akartam. Azt, hogy megcsókoljon. Közelebb hajoltam hozzá és megízleltem az ajkait. Abban a pillanatban viszonzásra találtam. A keze közben végig siklott a hátamon. Ezek után végig csókolta a nyakamat, miközben lassan egyesével kigombolta a felsőmet. Miután ezzel végzett ledobta a földre a ruhadarabot. Mielőtt az ajkaik újra összetapadhattak volna én is megszabadítottam a Toro Rosso-s felsőjétől. Sebi egy gyors mozdulattal hanyat döntött az ágyon és egy kósza puszit nyomott a számra majd elindult lefelé. Puszit nyomott a nyakamra, a hasamra és a sebhelyemre. Azonban felszisszentem.

- Baj van?-hagyta abba azonnal azt amit eddig csinált.

- Semmi csak még néha húzódik a seb helyem.-simogattam meg az arcát és megcsókoltam. Ez az éjszaka csak a miénk volt és nem zavarhatott meg minket senki sem…

Reggel amikor felébredtem Sebastian még aludt. Nem akartam elmozdulni mellőle így figyeltem. Ilyen kor olyan, mint egy kis gyerek. Azonban elkezdett csörögni a mobilom az éjjeli szekrényen.

- Fenébe.-kapkodtam, hogy elhallgattasam. Egy SMS-t kaptam Brendontól, hogy két óra múlva találkozzunk a halban. Ezt eddig is tudtam és nem kellett volna ezért pénzt pazarolni. Mire visszafordultam Sebastian már fent volt. Kicsit még álmos volt a tekintete, de rám mosolygott.

- Szia Kicsim.

- Szia.-közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Ki volt az?

- Bren.-bújtam hozzá.-De nem érdekes.

Némán simogatta a vállamat, miközben a szívverését hallgattam. Valamin gondolkozik ez tuti.

- Vigyázz magadra vasárnap.-szólalt meg hallkan.

- Az még két nap.-válaszoltam viccesen.

- De akkor is.-simogatta meg az arcomat. Feltápászkodtam és morcosan rá néztem. Meglepetséget tudtam le olvasni az arcáról.

- Nem gondolod, hogy nekem is van okom arra, hogy féltselek?-nem válaszolt. A tárcámból elő halásztam egy láncot. Még anyutól kaptam, hogy vigyázzon rám, de most ideje átadnom másnak.- Te nekem adtad a gyűrűt és most én ezt neked.

- Nem fogadhatom el…-kezdte el, de nem érdekelt.

- Szent Flórián van rajta. Igaz ő a tűzoltók védőszentje, de te rád is vigyázhat. Vagy is vigyázni fog rád.-vállatt vontam igaz kicsit zavarba jöttem.

- Lizzy lenne egy komoly kérdésem.

- Mi a baj?-sápadtam le azonnal.

- Leszel a feleségem?-elkezdetem nevetni.

- Egyszer majd igen. Megbeszéltük.

- Én ezt most nem így értem.

- Sebi…-kezdtem el.

- Komolyan gondoltam. –most már egy kis dobozkát tartott a kezében.-Lizzy azt szeretném, hogy légy a feleségem. Komolyabban gondoltam ezt az egész leánykérést, de ez így sikerült. Lizzy mondj valamit.-érintette meg az arcomat, mivel sápadtan bámultam magam elé.

- Igen…

- Mi igen?- kérdezett vissza értetlenül.

- Hozzád megyek!-néztem fel rá könnyes szemmel.