49. fejezet

Első lépés

Egy héttel a Brazil Nagydíj előtt már megérkeztünk a helyszínre. Sebastiannak át kell állnia az idő eltolodásra, míg nekem más feladataim akadtak. Most azonban már szerda van. A rég nem hallott informátorom Edward Cullen küldött nekem egy üzenetett. Black megérkezett Sao Pauloba. Egy pont nekem. A fejvadásznak küldtem a hét elején egy névtelen SMS-t:Ha beakarod fejezni a küldetésedet gyere el Sao Paulóba.

- Meg van a szálóda címe és a szoba száma is.-hadartam a testőr társaimnak.  

- Ezzel mire célzol?-értetlenkedett Brendon.

- Be akarok jutni.

- Na nem!-háborodott fel azonnal. Jimmyre pillantottam, aki nem volt ennyire dühös, sőt talán még mellettem is fog állni.

- Nem hülye ötlet, mivel így a fickó elé kerülünk és talán meg is tudjuk szorongatni.

- Köszi.-mosolyogtam rá hála képpen.

- Azonban mind a hárman megyünk és a fülesen keresztül kommunikálni fogunk. Nem lesz sok időnk szerintem.

- Rendben.-az órámra pillantottam és konstatáltam mennyi az idő.- 30 perc múlva találkozzunk a parkolóban.

Ilyen pontos még sose voltam. Szerencsémre Sebastian nem volt a szobában így nem kellett elmondanom mire az a nagy sietség. Talpig fekete cuccott vettem fel és ezenkivül még egy baseball sapkát és egy napszemüveget. Valamennyire álcázni kell magamat. A szálloda előtt kő –papír- ollóval döntöttük el, hogy Brendon jön velem és Jimmy fogja követni a fejvadászt, ha elhagyja az épületett. Szótlanul masíroztunk végig a szálloda halján a lépcső felé. A harmadik emeletnek kell tisztának lenni. Pár perc múlva az említett színten voltunk és pont akkor jött ki a szobájából Black. Brendon úgy tett, mint ha az egyik szobába akarna bemenni és így cselekedhettem. Ahogy közeledett felém a férfi véletlenül neki mentem és egy gyors mozdulattal elhalásztam tőle a mágnes kártyát.

- Sajnálom.-motyogtam el portugálul, de a fejvadász nem foglalkozott velem. Egyzserűen tovább állt. Ahogy eltűnt a folyosóról akcióba lendültünk. Bejutottunk a szobába.

- Profi munka.-vigyorgott elismerően Bren.

- Köszi. Jimmy bent vagyunk.-tájékoztattam a társunkat.

- Értettem. Látom is a fickót. Telefonál, miközben az utcán sétálgat. Nincs sok időtök.

Brendon a laptopot vette kezelésbe, mivel az bekapcsolva volt. Én pedig az összes olyan mappát amit hasznosnak találtam bele dobtam a hátizsákomba. Biztos ami biztos és hiteles betörés legyen feldúrtam az ágyat. Kirángattam a lepedőt, szét dobáltam a párnákat és törtem zúztam.

- Hiteles.-kuncogott a társam.

- TŰNJETEK EL AZONNAL! BLACK ELINDULT VISSZA!-harsogta a fülesbe Jimmy.

- Francba.

Kapkodtunk, mivel az adatok másolása még mindig tartott. Félbe kellett szakítanunk mivel ha még egy perccel tovább maradunk akkor végünk. A vészkijárat felé vettünk volna az irányt, de….

- Hééé! Maguk!- vett észre minket Black. Egy pillanatra megtorpantunk és visszanéztünk. Ekkor rántott fegyvert a férfi. Mi is abban a minutumban követük a példáját, de közben rohantunk is az ajtó felé. Pár lövés eldördült, de csak ennyi volt. Akkor nyugodtam meg valamennyire amikor elértük a kocsit és a szálódánk felé tartottunk.

- Mindenki egyben van?-érdeklődött Jimmy.

- Igen.-válaszoltam boldogan. Kettő null nekem.

- Nem.-nyögte be Bren. Ekkor figyeltem rá jobban. Az egyik kezét a vállára szorította miközben az arca fal fehér volt.

- Mi a baj?-kúsztam közelebb hozzá az ülésen.

- Eltalált.-mutatta meg a kezét ami csupa vér volt.

- Vigyük kórházba!-parancsoltam Jimmyre, de Bren leintett.

- Ha egy lőtt sebbel beállítunk a kórházba rendőrségi ügy lesz belőle. És most az egyszer mi is sárosak vagyunk.

Beláttam igaza van, így marad az a módszer, hogy valamelyikünk kioperálja belőle a golyót. A szálódához érve már egy kicsit nagyobb volt a nyüzsgés a szurkolók miatt, de úgy tettünk, mint ha minden normális lenne. Jimmy elvitte a kocsit a parkolóba én pedig feltámogattam Brent a szobámba.

- Ülj le.

- Nem is igen tudnék tovább állni.-vallotta be őszíntén.

Előszedtem az összes törölközőt és az összes feltötlenítőt. Emellé még egy jó erős piát is a mini bárból. Bátortalanul néztem a barátomra aki cseppet kétségbe esett volt. Nem merem megtenni. Kopogtak és megkönnyebülten nyitottam ki mivel Jimmy állt itt.

- Te fog megtenni.-tájékoztattam.

- Mert?

- Nem merem.-bontottam fel a piás üveget.

- Tényleg?-röhögött ki.

- Velem is fogalakozna valaki?

Ezek után segítettem levenni Brendon felsőjét és Jimmy kiszedte a golyót a sebből. Nagyon sajnáltam szegény srácot. Semmi érzéstelenítő csak úgy huppsz bele, de alig fél órával később már az ágyamon feküdt bekötözött karral és aludt. Én az egyik fotelba húztam össze magam és figyeltem. Csak most jutottak eszembe a dossziék és közelebb húztam magamhoz a táskámat. Azt a mappát vettem a kezembe amelyiken az én nevem volt. Egy csomó fénykép hullott az ölembe. Mind ebben az évben készült. Volt kép arról amikor Sepangban vásároltam a csajokkal, NY-i temetői látogatásom, monacoi buli és egyébb helyek és helyszínek. Ez az alak az összes lépésemről tudott eddig…

- Lizzy.-lépett be az ajtón Sebi.

- Szia.-eszméltem fel,de rájöttem Sebi észre vette a sérült Brendont.- Megmagyarázom.

- Kíváncsi vagyok rá!

Elmondtam neki mindent az elejétől a végéig. Az információt, a betörést és a lövöldözést. Néha dühösnek tűnt néha viszont teljesen elsápadt. Végül leroskadt a fotelbe, én pedig az ölébe ültem. Átkaroltam a nyakát majd a szemébe néztem.

- Három nap és mindennek vége.

- Ígéred?-simogatta meg az arcomat.

- Ígérem.-nyomatékosítottam ezt az egyetlen szócskát egy csókkal. Én is nagyon remélem, hogy vége lesz mindennek mert nem bírom tovább.