46. fejezet

Kimi és az ötletek

Péntek reggel van és most először nem a pályán tartózkodunk, mivel alkonyatkor és éjszaka lesznek a gyakorlások. Sebastian  és én a szobájában ücsörgünk és a tv-t nézzük. Alvin és a mókusokat. Kicsit gyerekes film, de valahogy mi is azok vagyunk.

- Kopogtak.-állapítottam meg.

- Hallottam.- válaszolta Sebi. Valahogy most egyikünk se akart megmozdulni.

- Nem kellene kinyitnod?

- De. Várj.-kicsit elfordult tőlem és elkiáltotta magát.- SZABAD!

Alig más fél perc múlva Kimi bukkant fel a kanapé végénél. Fülig érő szájjal mosolygott. Néha teljesen más, mint a pályán…vannak érzelmei.

- Mit csináltok fiatalok?-lököt egy kicsit Sebastian lábán, hogy letudjon ülni.

- Mint ha te öreg lennél.

- Öregebb vagyok, mint te. –világosított fel.- Hívtalak, de ki vagy kapcsolva.

- Mióta Brendon csinált valamit a mobilomnak nem működik normálisan.-morogtam és előhalásztam a készüléket a zsebemből.

- Mert mit csinált?-érdeklődött azonnal a barátom.

- Átálított rajta valamit amivel letudjuk nyomozni ha a fejvadász hív.-sóhanjtottam egy nagyott és tovább néztem a filmet. A fiúk is némán figyeltek, de szerintem fejben nem itt járnak. Főleg Kimi. Nagy meglepetésemre egyszer csak két lábra pattant és felém fordult.

- Meg van!

- Mi?-értetlenkedtem.

- Kérd le a hívás listádat.

- Minek?-szólt bele Sebastian is. Ugyan úgy nem ért semmit se. Ez legalább jó jel. Kimi ismét mosolyra húzta a száját. Remélem előbb utóbb elmond mindent, mivel este melóznunk kell. Elindult az ablakhoz és kinézett rajta.

- Eddig a fejvadász dirigált nem igaz?

- De. Ő mondta meg, hogy mikor hova menjek…-gondolkoztam el.

- Mi lenne ha fordítanál?- erre hangosan felhorkantottam.

- Hülye vicc Kimi. A fejvadász nem amatőr. Nem fog mindig ugyan arról a számról hívni…

- De megtudhatod, hogy ki a tulajdonos. Gondolkozz. Na én most megyek.

Kimi megalapozta a napi hangulatomat. Foylamatosan a szavai jártak a fejemben ami a munkám rovására ment. Az irodában törtem zúztam és ezzel Berniet és néha Max Mosleyt is kikészítettem. Riadóztattam Jimmyt, hogy cseréljünk. Enyém a boksz övé az iroda. Már más fél órája lavíroztam az épületek közt amikor döntöttem. Este Brendon segítségével véghez visszem az ötletemet…vagy is a Kimiét.

Tegnap éjszaka egész jól aludtam mivel előtte folyamatosan sírtam. Álmomban azonban érdekes dolgok történtek. Találkoztam Bobbyval. Nyugodtnak tűnt és hasonló, de nem tudtam semmit se kérdezni tőle mivel felriadtam… Sebastian horkolásától.

- Szia Lizzy.-libbent mellém Vera. Ugyan olyan vidám volt, mint mindig.

- Szia. Jól vagy?

- Igen. Hallottam mi történt NY-ban. Sajnálom.-szomorodott el.

- Inkább ne beszéljünk róla. Mesélj milyen volt a híres neves Indianapolis?-tereltem vidámabb témára a beszélgetésünket.

- Pocsék. Jött a hurrikán.

- Hurrikán pocsék helyzet, de legalább Alvaroval lehettél.-vontam vállatt.

- Ez igaz. Azonban Sebastian mondott egy két dolgott.

- Mire gondolsz?- vörösödtem el azonnal, bár nagyon jól tudom, hogy miről beszél.

- Ne játszd meg magad.-nevette el magát.

- Jól vanna. Fura beszélni róla.-megölelt.

- Az a lényeg. Most inkább Boscoért izguljunk.

- Már lassan más fél hete azt teszem.

Ekkor jelent meg Brendon a kamionnál ácsorgott és rám várt. Intettem Vera-nak és ellibbentem. Brendon és Jimmy Bernie irodájában várt rám. Elmondtam a hívás listás ötletemet(vagy is a Kimi-ét). Csodák csodájára nem tartottak bolondnak. Már más fél órája ücsörgünk némán és figyeltük a rendőr srác minden mozdulatát. Számítógép zseni az száz.

- Lizzy…-szólalt meg Jimmy.

- Igen?-néztem fel rá.

- Mi történt régen?

- Régen?-értetlenkedtem.

- Roberto Coronell-el? Ismertem régóta…De ha nem szeretnél nem kell válaszolnod.

Nem számítottam erre a kérdésre, kérésre. Már több hónap telt el azóta, de fáj. Azt hiszem ez a világ legtermészetesebb dolga. Brendon a laptopja felett kíváncsian rám nézett majd Jimmyre. Arra vár mikor kell majd közém és a társunk közé állnia. Nagy levegőtt vettem…

- A legjobb barátja lelőtte.-nos ezzel meghoztam a várt hatást. Ezek után újra a néma csöndeséggé lett a főszerep. Az ablakhoz sétáltam és elnéztem a fényességbe borult Paddockot. Most kezd újra éledezni. A billentyűk hallk neszét hallottam és Bren szidalmait. Össze csukta a gépét és szomorúan rám nézett.

- Sajnálom, de ez így nem fog menni. A számokat már törölték.

- Fenébe.-mérgelődtem. Ezaz őszínte csalódottság.

- Lizzy…-szólalt meg Bren, de leintettem. Fel s alá járkáltam az irodában miközben a fejem zakatolt. Jobban pörög, mint a F1-es motorok. Szerencsétlen vagyok ez már kész tény. A Sors nem engem akar segíteni az tuti.

- Ha lenne egy másik kapcsolatunk…-kezdte el Jimmy. Mint ha egy villanykörte gyulladt a fejemben amikor eszembe jutott valami. Felkaptam a kocsi kulcsot az asztalról és kirohantam a helységből. Végig száguldoztam a városon egyenesen a szállódához. Nem érdekelt semmi és senki. A lényeg, hogy feljussak a szobámba. Ajtó csapódás után már a bőröndöm mellett térdeltem és egy barna borítékot kerestem. Még Spa-ban adta nekem egy rendőr, mivel ez Pauli telefonjának a SIM kártyája. Próba szerencseként bele raktam a mobilomba és beütöttem a 9999-et, mivel ez volt a srác kedvenc száma és amikor tehette mindig ezt használta kódként. A szívem a torkomban dobogott, míg betöltött a szerkezet. Végre. Telefonkönyvre nyomtam és reméltem tényleg kártyára vannak elmentve a számok. Siker….Gyorsan elkezdtem lapozni a neveket. Abraham….Bella…Black…BLACK! Nos ő lehet a fejvadász. Próba szerencse. Már háromszor kicsöngött amikor felvette valaki.

- Itt Gregor Black.-abban a pillanatban le is tettem. Túl nagy meglepetés volt.