43. fejezet

New York-i pokol

Két nap telt el a monzai események óta. Most pedig már a NY felé tartó gépen ücsörgök a barátaimmal. Ők most alszanak én pedig bámulom  a kezemen lévő gyűrűt. Bizsu az egész, de nem érdekel. A lényeg amit jelképez. Apa is New york-ba jön, de azt szeretné, hogy ne találkozzunk. Egyedül akarja végig csinálni az egészet… Bolond!

Sebastian velem akart jönni, de megtiltottam neki. Ez a város egy csapat üldözött nem jó párosítás egy F1-es pilóta számára. Szingapúrban apa nem fog eljönni, helyete lép színre Jimmy Bly. Én fogom vezetni a csapatomat. Nehéz feladat lesz, de szerintem megbírkózok vele.

- Lizzy…-szólalt meg Isa álmos hangon.

- Szia. Minden rendben?

- Persze. De te nem vagy már rendben. Tudok az apukádról. Sajnálom.-fogta meg a kezemet bátorítóan.

- Tudom. Sebastiannal kibékültünk. – suttogatam nagyon halkan és éreztem, hogy az arcom enyén piros lett.

- Találkoztam Sebivel és elmondta. Végre megjött az eszetek.

- Erre inkább nem mondok semmit se.

Ahogy megérkeztünk New Yorkba tömeg és kavalkád fogadott minket a reptéren. Ez már a város szele. Ahogy végeztünk az ügyes bajos dolgainkkal a reptéri parkolóba mentünk. Cruz hadnagy itt vár ránk és láss csodát tényleg itt volt. Fekete kocsinak támaszkodott és alig pár méternyire tőle állt egy férfi. Boscora pillantottam aki bólintott és kézen fogta Isat.

- Maritza bemutatom Isabel Theisent, a barátnőmet. Lisa Summerst pedig ismered.- a hadnagy csak egyszerűen biccentett majd a férfira mutatott.

- Brendon Finney.

Láttam már egyszer ezt a srácot még áprilisban amikor itt jártam. Első utunk a rendőrőrsre vezetett ahol Swersky kapitány eligazított minket. Egyetlen egy kérése van, abba ne avatkozunk bele ami nem a mi dolgunk. Miután Cruz átadta nekünk az iratokat az ügyről amiben felmerül Black neve akadt egy kis problémám. Szállást kellene találnom. Brendon mosolyogva mellém lépet.

- Ha szeretnél aludhatsz nálam.

- Komolyan?-kérdeztem rá hitetlenkedve.

- Persze.

- Életet mentesz.

- Pontosabban életet VÉDEK.-javított ki kuncogva.

Ahogy lejárt a munkaideje elindultunk „haza”, de mivel nem volt szerinte otthon kaja beugrottunk egy kínai kajáldába. Ismerős hely és az ilyen dolgokat hiányolom Európában. Éjszakai kajáldák, hatalmas forgalom stb…Egy valami azonban New Yorkból hiányzik és ez Sebastian Vettel. Igazi legény lakás volt ahova mentünk. Kicsi rendetlenség volt, de nem zavart. Nálam is van ilyen kupi. A kanapét választottam alvóhelyemnek.

- Tessék itt a kaja.-adott át egy dobozt.

- Köszi. Hogy szereztetek ennyi anyagot?

- Cruz és az informátorai.-felete egyszerűen és a tv-t bámulta. Követtem a tekintetét, majd újra ránéztem. Kicsit meggyötörtnek látszik és tudom, hogy miért. Maritza Cruz rendőr lévén nem valami tiszta ügy lehet. Megfogtam a kezét.

- Ne emészd magad.-rám nézet szigorúan.

- Rendőr lennék…

- Az is vagy.- megfogtam a kezét bátorítás képpen.

Két napja vagyunk New Yorkban és az események pörögnek. Bosco és Isa Cruzzal az utcákat járja az informátorok után, míg én Brendonnal vagyok összezárva az irodába. Hosszas nyagatás után sikerült megszereznem a számítógépét, hogy írjak egy rövid e-mailt Sebinek. Hiába próbáltam rövid lenni, de nem sikerült.

- Kellene a gépem.-nyafogott.

- Pillanat.-küldtem el az üzit és abban a pillanatban megszólalt a mobilom. Kíváncsian pillantottam a társamra aki szét tárta a karját. A számot szemügyre vettem és rájöttem ismeretlen.

- Summers.

- Lizzy üdvözlöm.

- Black?-kérdeztem vissza mire Brendon felpattant a helyéről. Nagyon jól tudta ki van a vonalban és az arcomról is sokat le lehetett olvasni.

- Pontosan. Újra egy városban vagyunk. Nem akar találkozni velem?

- Mint ha egy randira hívna, de a válaszom igen.

- Akkor találkozzunk a James Street 3200 alatt.- lefirkantottam a címett egy papírra.

- Rendben.

Alig 10 perccel már a megadott cím felé szágoldoztunk. Egyedül akartam eljönni, de Brendon sokkal inkább ragaszkodott hozzám. Nem baj egy társra mmindig szükség van. Az épület előtt nagy volt a csend és egy járókelőt se lehetett látni. Fura nagyon fura. Elindultam a bejárat felé azonban egy hatlamas robbanás történt és az utolsó emlékem az, hogy a földön kötök ki…

Ahogy felébredtem egy körházi szobában voltam. Nehezen, de tudomásul vettem, hogy egy kiadós fejfájásom lesz, de semmi komoly. Nem érdekelt semmilyen szabály egyszerűen kisétáltam. A barátaimat az egyik váró teremben találtam meg és ahogy kivettem Bosco gesztikulálásából kivettem, hogy dühös.

- Sziasztok.-léptem be és azonnal abba maradt a veszekedés. Helyett foglaltam Brendon mellett és a fejemet a vállára hajtottam.

- Pihenned kellene.-nézett rám Isa aggódva, azonban nekem máson akadt meg a szemem. Az ablakon át láttam, hogy három maszkos fazon elrohant. Vagy is csak kettő, mivel a harmadik „szembe fordult” velünk és tűzelt. Mire észbe kaptam Brendon lerántott a földre és próbált megvédeni. Amilyen hirtelen történt minden olyan hirtelen lett is vége.

- Minden rendben?-tápaszkodtam fel a földről.

- Igen.-felelte Cruz a kávéautomata mellől, azonban Isa felsíkitott. Azonnal mellé siettem, de elsápadtam. Boscot eltalálták. Mellkasát és az arcát egyaránt.  Isa arcát a könnyek mosták. Kezébe nyomtam Bosco fegyverét.

- Hozzunk segítséget.-ígértem meg neki.

- Siess!

Kirohantam a folyosóra, de sehol se láttam senkit se. Ezek szerint alapos munkát akarnak végezni a fegyveresek. Egy ajtón szépen átosontam ami egy másik folyosóra nyitott és ekkor megpillantottam az egyik behatolót. A földön térdelt és a fegyverével bajlódott. Nem vett észre, így nagy lendülettel fejbe rúgtam. Nagy meglepetésemre csak elejtette a fegyvert és már nekem is esett. Egyszerűen megragadta a nyakamat és falnak paszírozott. Feltett szándéka, hogy megfolyt és lassan sikerrel is jár. Hiába kapálóztam, rúgdosódtam a szórítása egyre inkább erősebb lett. Egyszer azonban lövést hallottam és a férfi rongybaba módjára összecsuklott. A lábamból eltűnt az összes erő és a földre estem. Brendon sietett oda hozzám és az arcomat közre fogta a két kezével.

- Lizzy szólalj meg.

- Jól vagyok.-motoygtam nagyon hallkan, miközben iszonyatosan fájt a nyakam.

- Megérkezett az erősítés. Mindent elkaptuk.

- Bosco?

- Már a műtőben van. Túl éli.

- Látnom kell Isat.-pattantam fel, de megszédültem.

- Odakisérlek.

A barátnőm közel állt az ideg összeroppanáshoz. Nem akartam ezt. Nem akartam, hogy ilyennek része se legyen…