10. fejezet

Vacsora

Nem kellett sokat sétálnom és végre elértem Bernie irodájának az ajtaját. Halkan nyitottam be aminek meg is lett a következménye. Bobby nem vette észre, hogy én itt vagyok és ugyan úgy hallgatta a zenét az Mp4-én keresztül. Vad rocker stílusban még a fejét is rázta, de minden leesett neki amikor szembe fordult velem.

- Hogy kerülsz ide?

- Idesétáltam.- ültem le az asztal szélére. Végig nézett az arcomon és elsápadt. Eleinte szerintem beszélni is elfelejtett. De nagy nehezen megjött a hangja.

- Sírtál?

- Csak egy kicsit. – töröltem meg a szememet és így azt a maradék festéket is szétkentem az arcomon. Bobby odalépet elém és egy papírzsepivel próbálta eltűntetni a mázt az arcomról. Közben persze próbált minden információt kiszedni belőlem.

- Mi történt?

- Apa közölte velem a büntetést. Nem utazhatok el Bahreinbe, mivel New York városában kell valami új munkatárssal megismerkednem és segítenem neki át cuccolni Svájcba.- talán túl sokat is beszéltem, mivel mosolyra húzta a száját.- Valami gond van?

- Erről én már tudtam. Valami Maurice Boscorelli az illető. Jack azt mondta, hogy ismered.

- Bosco?-kérdeztem rá újból.

- Igen. Ismered?- hagyta abba az arcom törlését.

- Azt hiszem igen. 2001-ben érkezett az őrsre egy ilyen nevű srác. Újonc volt, de ilyen forró fejű alakot sose láttam még. Apa párszor mehetett főnöki reportra miatta….

- Akár csak miattad én.- simogatta meg az arcomat. Most az egyszer talán élveztem is azt, hogy kettesben vagyunk. Mélyen a szemébe néztem és mosolyogni tudtam.- Szép vagy amikor mosolyogsz.

- Ne udvarolj!- szóltam rá és ekkor kinyílt az ajtó. Összerezzentünk mind ketten és az ajtó felé néztünk. Bernie jelent meg könnyedén. Ránk mosolyogott és a kávés kancsóért nyúlt. Kíváncsian ugrálta tekintete köztünk.

- Miről folyt a csevely fiatalok?

- Hát…-kezdte el Bobby, de segítség képen rám nézett.

- A fejvadászról!

- Kikapcsolódás kell nektek. Mi lenne, ha ma este együtt vacsoráznánk. Mesélhetnétek arról, hogy kerültetek ebbe a szakmába és ez a fejvadász miképpen nyomoz.

- Ezt nem fogadhatjuk el Bernie….- próbáltam mentegetőzni.

- Nincs vita. Este fél kilenckor a szálóda éttermében találkozzunk.

Érthető, hogy ezt a helyet választja. Ennél jobb éttermet alig találna, mivel a szálóda is totál full-os. Minden van amire szüksége van egy embernek. De most nem ez a lényeg. Vissza kellett mennem a paddockba. Elkezdődött a második szabadedzés amit a betonfal mellett néztem végig. Az autók hangját még mindig nem szoktam meg, így enyhe hallás károsodást szenvedtem. De nem zavart. Sőt tetszik. Amikor vége lett a gyakorlásnak figyeltem még ahogy a csapatok tevékenykednek az autók körül. Ekkor azonban eszembe jutott valami. Pontosabban valaki. Sebastiannal csúnyán viselkedtem nem rég. Bocsánatot kell kérnem tőle, ha már olyan aranyos és a barátom lett. A Toro- Rosso istáló felé irányoztam magam, de elvétettem az irányt. A RedBullhoz fordultam be és szerencsémre Markkal találtam magam szembe aki pontosan ki felé jött.

- Szia kit keresel?- üdvözölt egy nagy mosollyal az arcán.

- Szia! Sebastiant.

- Eltévesztetted a bejáratott. Ő a szomszédban van.- mutatta az irányt és meg is pillantottam a srácot aki végül is fontos nekem. Ez nagy dobozon ücsörgött török ülésben és ivott.

- Köszi.-fordultam meg nagy lendülettel aminek az lett a következménye, hogy megszédültem. Az ausztrál fogott meg.

- Jól vagy?

- Igen. Most már tényleg megyek.

Sikerült eljutnom Sebastianhoz aki már észre vett. Remélem a szédülésemet nem. Várta, hogy megszólaljak.

- Bocsánat.

- Ne haragszok rád.- vont vállat nemes egyszerűséggel és kicsit távolabb csúszott. – Leülsz?

- Igen, köszi.

- Mi történt?

- Nem történt semmi érdekes, csak Apuval összevesztem.

- És ezért sírtál?- pakolta a vállamra a hajamat, hogy lássa az arcomat.

- Igen.

Egy ideig csak figyelt. Valami járhat a fejében csak nem tudom mi. Még nem ismerem annyira, hogy tudjam. Plusz gondolatolvasó se vagyok.

- Sápadtnak látszol.- állapította meg a hallgatás után.

- Kicsit szédülök, de minden rendben van. Egy testőr nem pihenhet.- húztam ki magam büszkén.

- De az se lenne jó, hogy kórházba kerülj kimerültség miatt.

- Lesz időm pihenni 5 hétig. Amúgy is te is kockáztatod az életedet akkor ne piszkáld az én munkámat.- nevettem el magam. Gondolkodóba ejtettem. Ezt mutatja legalább is az arca.

- A következő futam április 6-án lesz. Hogy gondoltad azt az 5 hetet?

- Úgy hogy nem megyek el arra. Főnöki utasítás. Majd az után megyek, ha jól emlékszek Barcelonába.

- Igen odamegyünk. Este ráérsz?-kérdezte óvatosan.

- Sajnos munka vacsorám lesz Bernievel és Bobbyval. Attól, hogy itt nem tudunk találkozni, talán Genfben minden összejöhet…

- Honnan tudod?

- Van két barátnőm aki mindenben segítenek, hogy ha nem tudok valamit. Így derült ki a te lakhelyed is.

- Pletykás Kislányok.- kacagott szívből jövően.

- Most mennem kell.

- Vigyázz magadra.- egy puszit nyomot az arcomra. Kicsit szédelegve de ott hagytam. Szerencsémre hamarabb elengedtek, mert feleslegesnek bizonyultam így visszamehettem a szálódába. Elkezdtem készülődni a vacsorára. Nem az, hogy flacolni akarok, de még se mehetek oda farmerben és egy sima felsőben amit akár mikor felvehetek.  Végül is az F1 mindenható ura is ott lesz. Végül is egy fekete nadrág és egy elegáns szürke topot választottam. Amin majd egy övet húzok körbe. Azonban most kopogtak.

- Szabad!- szólaltam meg miután bele bújtam a gatyómba ás Vera lépet be az ajtón.

- Szia! Csak látni akartam, hogy jól vagy-e.

- Minden rendben. Néha hamar kiborulok és ez baj.- vágtam fancsali képet amitől nevetnie kellett. Leült az ágy szélére és szemügyre vette a felsőmet.

- Hova készülsz?

- Bernivel és Bobbyval lesz egy vacsorám.- magyaráztam egyszerűen.

- Bernievel alig ha. Fél órája találkoztam vele és édesapáddal. Elmentek és azt mondta, hogy üzleti megbeszélése lesz a pályaüzemeltetőivel.

- Francba.- mérgelődtem.

- Azért jobb ha lemész a barátodhoz.

- Az lesz szerintem.- bólintottam.

- Jövő héten még Svájcban leszel?

- Szerintem igen. Miért kérdezted?- ültem le én is.

- Eljöhetnél Isaval és velem sétálni. Még jobban megismerhetnénk egymást.

- Benne vagyok.- megöleltem.

Ezek után hagyott magamra. Elkészültem és lementem az étterembe. Bobby egy félre eső asztalnál várt. Szépen odasétáltam és kíváncsi voltam, mi is lesz a magyarázat.

- Szia.- állt fel azonnal ahogy megpillantott.

- Bernie?- érdeklődtem tőle.

- Ezt a levelet kaptuk tőle.- adott egy aprócska levelet.

„ Kedves Fiatalok!

Csak így tudtam megoldani, hogy együtt legyetek. Sajnálom: B.”

- Vén mocsok.-morogtam fél hangosan.- Akkor én fel is megyek.

- Maradj Lizzy.-kapta el a csuklómat.

- Miért?

- Azért amit Bernie írt. Egyetlen egy vacsora. Nem ártunk senkinek se….- pillogott rám a nagy szemeivel. Meg adtam magam. Sajnos.