63. fejezet

Barátkozás(2.rész)

Vasárnap reggel már korán felébredtem és elkezdtem készülődni. Most arra döntöttem kicsit csinosabbra veszem a figurát. Fekete farmert és fehér inget vettem fel. A felsőre pedig még egy barna kötött mellényt, hogy ne fázzak. Lábamra egy magas sarkú csizmát.

- Csinos. – szólalt meg Heikki az ágyban.

- Köszi.- leültem mellé, majd megcsókoltam.- Lemegyek kávéért. Rendben?

- Rendben.- kaptam a homlokomra egy puszit és már ott se voltam. Az étteremben láthattam a menedzserével beszélgető Pedrosat és a feleségével reggeliző Capirossit. A pulthoz leülve kértem két kávét amikor lehuppant mellém egy fickó. Zöld felsőt viselt és jobban megnézve láttam, hogy a Kawasakhi versenyzője.

- Emlékszek rád.- szólalt meg mosolyogva.-Misanoban versenyeztél az Aspar Team tagjaként.

- Nem hittem, hogy egy sztár emlékszik rám.

- Nem vagyok én sztár.- csóválta meg a fejét.- Most is a csapatnál vagy?

- Igen. Alvaro vendégeként.- megkaptam a kávéimat.- Amúgy régebben találkoztunk már.

- Mikor?- fordult kíváncsian felém.

- Amikor a Toro Rosso-t vezethetted és Vitantonio pedig a Suzukidat. Pincérnő voltam és egész jól elbeszélgettünk.

Feladtam neki a leckét ezzel. Hagytam had gondolkozzon. Mire felértem a szobába Heikkiis elkészült. Indulhatunk újra a pályára. Ahova kiérve bele csöppentünk a legnagyobb kavalkádba. Itt a MotoGp-ben szokás, hogy a futam előtt tartanak az összes kategóriának egy-egy bemelegítő edzést. 10 perc múlva kezdődik a 125-ösök gyakorlása.

Gábor és Sergio nagyban készülődnek és egyszer egyszer amikor észbe kapnak, hogy elelejtettek valamit elrohannak. Így volt akkor is amikor a spanyol srác elsodort.

- Bocsánat.- sajnálkozott.

- Semmi baj.

- Ő a barátod?- biccentett Heikki felé, aki a motorokat tanulmányozta távolról.

- Igen.

- Majd az edzés után bemutatsz neki?-érdeklődött kedvesen.

- Ha szeretnéd?

- Persze. Azonban most vár a paripám.- elnevettem magam.Heikkkit egyedül hagytam a csapatnál és én ki sétáltam a boksz utca végéhez. Kicsit egyedül nézegetni a versenyzőket elgondolkodtató. Igen tegnap azt mondtam Alvaronak, hogy lezártam magamban ezt a korszakot, de hiányzoni fog minden. Lassan visszatértem a paddocokba ahol Angeloval találtam magam szembe azonnal.

- Végre meg vagy.- fakadt ki, de nem értettem, hogy mi a probléma.

- Jól vagy?

- Persze. Ezt neked küldik.-kezembe nyomot egy borítékot és el is tűnt. Kíváncsian nézegettem a fehér lapot amit összehajta halásztam ki belőle. Majd óvatosan szét hajtottam és olvasni kezdtem.Teljesen ledöbbentem. Ma este is hivatalosak vagyunk egy csapat vacsorára.

- De én nem vagyok a csapattagja.- fakadtam ki hangosan.

- Aki magában beszél az káros.- szólalt meg két lépésnyire tőlem egy srác. Morcosan fordultam felé, így legalább szemügyre tudtam venni. Körülbelül olyan magas volt, mint én és piros kabátot viselt amin egy csapat embléma is volt. Team Toth Hungary.

- Nem vagyok Dilis, ha erre célzol Hector.

- Emlékszel a nevemre?- csodálkozott.

- Te voltál az egyetlen aki hosteslánynak nézett. Valahogy nem tudlak elfelejteni.

- Abban a szoknyában amiben csütörtökön jelentél meg szerinted véletlen?

- Vicces. Amúgy hogy van a hátad?- nagyon jól tudom, hogy Montegiben akkorát bukott, hogy a csigolyáji megsérültek. Most pedig pihenőn van. Ez e legrosszabb egy motorversenyzőnek.

- Egész jól. Két hét múlva kezdhetem meg a rehabilitációt.

- Vigyázz magadra, rendben?- kérdeztem tőle teljesen komolyan.

- Rendben. Remélem még találkozzunk.

Így váltam el a spanyoltól és tértem vissza a csapathoz. Már a 250-ek voltak a pályán és így Heikkit Gáborral találtam.  Nagyban beszéltek valamiről, de pofátlanul csatlakoztam hozzájuk.

- Nem baj?

- Dehogy. Éppen a sérülésemről beszéltünk.- mutatta fel a magyar srác a jobb kezét.- Indianapolisban elestem és egy régi törésem újra nyílt. A verseny után megműtöttek és egy csavart helyeztek bele. Montegiben harmadik lettem, de iszonyatos fájt. –fejezte be a beszédet Gábor.

- Nem vagytok semmik. Törött kézzel, lábbal, bordával simán versenyeztek.- ámuldozott Heikki.

Ebédelni is elfelejtettünk, mert az események felgyorsultak. A legkisebb kategória versenyzői már kiálltak a rajtrácsra. Ugyan olyan ceremónia ez, mint a F1-ben. Utolsó simítások a motoron. Külön engedélynek hála egész közelről vehettük szemügyre ezt. A boksz utca falánál álltunk és figyeltük az Asparosokat, mivel az első két hely az övéké. Pár méterre tőlünk pedig Valentino Rossi uygan ezt tette. A 28 motoros egyszerre indult el és őszintén megvallva azt figyeltük, hogy egyáltalán betudnak-e fordulni a célegyenes végén.

- Őrültek.

- Tudom.- fogtam meg Heikki kezét.

- Elnézést.- szólalt meg mögöttünk egy férfi. Olasz akcentusa volt. Egyszerre fodultunk oda a párommal és őszíntén egyszerre esett le az állunk. A nyolcszoros világbajnok szólított meg minket.

- Igen?

- Heikki Kovalainenhez van szerencsém?- nyújtott kezett a finn felé. Heikki bólintott és kezett fogtak. Ezek után fordult felém még nagyobb mosolyal.- Natalien? A misanoban szereplő Natalien?

- Szia.- köszöntem neki kedvesen. Nagy meglepetésemre két puszit kaptam tőle.

- Ő rajtolt a legjobban, majd csak. Legalább is a mezőny hátsó részében ő volt a legjobb.

- Nem kell fényezni. –vigyorgtam, de ezen a két pasi se bírta ki mosolygás nélkül.

- Igaz, hogy tesztelni fogod a Ferrarit?- érdeklődött a McLarenes. Nos szakmai ártalom.

- Igen, novemberben. Szerintetek ki lesz a világbajnok?

Gondolkodás nélkül, szinte egyszerre nyögtük ki a választ.

- Felipe.

- Lewis.

- Ez aztán az egybe hangzó vélemény.- kacagott hangosan az olasz. Rendes fickó. Közvetlen és mindenkivel kedvesen elbeszélget. A verseny végére visszatértünk a csapathoz ahol nem valami jó a hangulat. Gábor kiesett, míg Sergio szimplán lassabb, mint a többiek. A 250 azért már jobb volt. Alvaro a hatodik helyről küzdötte fel magát a dobogó legalsó fokára. Jó futam volt.

A csapat vacsorára már nem tudtunk itt maradni, mivel Coppetbe utaztunk és onnan Sao Pauloba. A repülő úton csendesek volt mind ketten, mert eléggé lefárasztott a nap.

- Naty?- szólat meg Heikki.

- Igen?-fordultam felé.

- Rájöttem, hogy hülye voltam. Alvaro testvérként szeret már téged és te is őt. A féltékenykedés butaság volt..

- Nem voltál hülye. Ez amúgy is természetes reakció.- simogattam meg az arcát.

- Lenne még egy dolog amiről beszélni szeretnék. Ezen a hétvégén megismertelek egy másik oldaladról. Más voltál. Élvezettel figyelted az eseményeket. Ragyogtál amikor felülhettél Alvaro motorjára. Véletlenül nem akarsz újra versenyezni?

Na kibújt a szög a zsákból. Mosolyogtam rajta, majd összeszedtem a gondolataimat és beszélni kezdtem.

- Nem fogok újra motorozni. Ez a korszak már lezárult az életemben. Talán nézőként kilátogatok egy-két versenyre, de már nem fontos ez a sport. Vagy is fontos, de nem akarom két hetente összetörni magam. Ráadásul a hátamnak se használna. Te vagy a legfontosabb a számomra és a Forma-1.

Úgy látszik megnyugtattam, hogy nem vagyok őrült. Aminek viszont örülök, hogy megbékélt Batival és még ha nem is a legjobb barátja, de szívesen elbeszélgettek egymással.