60. fejezet

Balszerecsés nap

Hosszas zuhanyzás után mentem le az étterembe Sebastianért és a kávémért. A barátom Timoval ücsörgött egy asztalnál és eszegettek. Leültem az egyetlen üres székre miután megkaptam a kávémat.

- Sziasztok.- köszöntem morcosan.

- Szia Natalien. Jól vagy?-  nézett rám a fekete hajú német.

- Fogjuk rá. Sebastian kérdezhetek valamit?

- Persze.-vigyorgott rám a szöszi.

- Ugye újabb hegymászást nem tervezel?- tettem fel egy értelmes kérdést.

- Tudtommal nem.

- Remek.- örültem meg amivel sikeresen levertem a sótartót. Lehajoltam érte, de nem figyeltem, hogy Timo is ugyan ezt teszi. Eredmény: jó nagy kocc a két fejnek. Pocsék ébredés és még mellé egy szép kis agyrázkódás.

- Sajnálom Csajszi.- simogatta a púpját a károsultam.

- Semmi gond.

Három negyed óra múlva már indultunk a pályára. A parkolóházba vettük először is az irányt ahol várt ránk az autónk. Sebastian haldt előrébb én pedig három-négy lépésnyire mögötte. A mobilomat nyomkodtam mivel egy SMS-t kaptam és erre kell válaszolnom. Hangos dudaszóra eszméltem és mire felpillantottam egy autót is megláttam. Majd nem elütöttek.

- Figyelhetne jobban!-ordította a férfi.

- Sajnálom!- viszonoztam a hangnemet.- Köcsög!- motyogtam az orrom alatt és Sebihez sétáltam. Elmélyülten figyelt, majd megsimogatta az arcomat.

- Jobb lesz ha ma én vezetek.

- Benne vagyok.- hagytam rá a dolgot. Biztatás képpen megölelt. Azt se tudja, hogy mi a problémám, de sejti a gondomat. Majd később elbeszélgetek vele. Szerencsémre míg kiértünk a pályára nem történt velem semmi. Talán az ördög végre megnyugodott és messzire elkerül.

Telt az idő és a Heikkivel való találkozóm után sétáltam vissza a Toro Rossohoz. A csapatomat nem zavarja ez a dolog és ennek örülök. Azonban van egy dolog amit meg kell kérdeznem Gerhardtól. Van-e helyem a RedBull-nál. Elmélyültem törtettem előre amikor váratlan dolog történt velem. A Hondás delegáció előtt hasra vágdtam. Ilyen szép hasra esést szerintem senki se csinált még.

- Utálom.- morogtam spanyolul és próbáltam felállni. A két tenyeremről lement a bőr és vérzik és. A ruhám vizes lett a reggeli eső után megmarad pocsojától. Ráadásul mindenki engem figyelt. A sírás kerülgetett. Már nem csak kerülgetett hanem sírtam is.

- Jól vagy?- lépett mellém egy ismeretlen alak.

- Miért kérdi?- nem néztem rá mivel nem akatam, hogy megtudja, hogy sírok.

- Hasra esettél. Szerinted?

- Ha kiakarsz röhögni tessék! Nem zavar.- csattantam fel és most ismertem fel Jenson Buttont. Az arcán értetlenkedést láttam, így inkább a kezemet próbáltam megtisztítani.

- Várj segítek.- nyúlt a csuklóm után és egy tiszta papír zsepivel felitatta a vért. Nem mondtam semmit se inkább rá hagytam a dolgott. – Kovalainen barátnője vagy igaz?

- A Toro Rossonál dolgozok.- morogtam mivel utálom, ha arról próbálnak be azonosítani, hogy kinek vagyok a barátnője.

- Azt tudom…-válaszolta szomorkásan. Mielőtt megszólalhattam volna megjelent mellettem Isa. Először vigyorgott majd ahogy meglátta a sebes tenyeremet komoly lett. Kikapta Jenson kezéből a kezemet és elkezdett a BMW motorhomeja felé rángatni. Már bent voltunk a helységben és egy félre eső asztalhoz mentünk.

- Jól vagyok.-mentegetőztem.

- Így nem láthat meg Sebi. Amúgy meg jobbnak láttam, ha kimentelek Jenson karmai közül. Még képes lenne bevetni a kis kutya nézését, amitől a lányok a bugyijukat is ledobják előtte.

Hallkan kuncogtam mire ő a táskájából előszedett pár dolgott amivel a tenyeremet ápolta le. Szerencsémre csak a bőr felső rétege jött le így vasárnapra meg is gyógyulhat.

- Mi történt veled?

- Üldözz a balszerencse.

- Észre vettem. Mitől estél így szét?- nézett rám miközben én az asztal mintázatát figyeltem.

- Kíváncsi vagy rá?

- Persze, mivel a barátnőm éppen roncsot akar magából csinálni csak úgy szimplán.

Elmeséltem neki mindent. Elejétől a végéig. Az álomot, a reggeli összefejelést Timoval, azt, hogy majdnem elütöttek és a hasra esésemet. Szegény annyira röhögött, hogy majd nem leesett a székről.

- Nem vicces.- dünnyögtem.

- Bocsi. Az álom nem jelent semmit se. Egyszer már én is jártam így.

- Mindig hasra estél?- kortyoltam bele a kávémban amit nem rég kaptunk meg.  

- Nem.

A Redbull újságjára pillantottam amin Kimi volt. Születés napja van. Elfelejtettem neki ajándékot venni.

- Isa…van egy kis probléma.-nyögtem ki.

- Mi az?

- Kiminek nem vettünk ajándékot.

- Ez igaz. Az edzések után elmegyünk és szerzünk valami meglepetést.- vetette fel az ötletét. Bólintottam majd az órámra pillantottam. Késésben vagyok.

- Most mennem kell.

- Vigyázz magadra.- kiáltotta utánam Isa. Nem ért ez semmit se. A lépcsőhöz érve a szönyeg szélében megbotlottam és ráestem az előttem álló Christianra. Teljesen ledöntöttem a lábáról. Hanyatt esett én pedig rá.

- Ez élvezetes.- vigyorgott rám.

- Szerezz egy csajt és élvezd vele.-vágtam vissza. Ersze értette a szitut és segített felállni. Isa felé fordultam aki értetlenül pillogott rám.- Jól vagyok.

Szerencsére a Toro Rossohoz átjutottam úgy, hogy nem ért semmilyen baleset. A szabadedzéseken kisebb kicsúszúszásokon kívül nem történt semmi érdekes. Sebastian az elő gyakorláson 10-dik, míg a másodikon 15-dik lett.

Este Isaval elmentünk vásárolni, de mivel mind a ketten tanácstalanok voltunk Kiminek egy nagy tábla csokit vettünk. Hiába tagadja, de tudjuk imádja a csokoládét. A szálódába visszatérve Robot, Markot, Sebit és Felipét a halban találtuk meg. Nagyban tárgyaltak valamiről.

- Mi az fiúk?- kérdezte Isa miközben lehuppant Robert mellé.

- A holnap estét tárgyaljuk. Naty lesz egy feladatod. Heikki kellene elhoznod a pálya melletti gokart centrumba, hogy ne sejtsen meg semmit se.- osztott ki Mark.

- Felőlem. Amúgy mire készültök?

- Kiminek ma, míg Heikkinek vasárnap lesz a születés napja. Így egy kis buli. Nincs semmi szabály ellenes benne ezt te is jól tudod.- tájékoztatott Sebastian.

- Csak vigyázzatok ne hogy legyőzzünk.- nevette el magát Isa. Mielőtt a választ megkapta volna közel húzódott Robhoz, hogy elbújjon. Ezen mindenki nevetet. Jó kis program lesz. Előre várom.