58.fejezet

Bevásárló körút

Kedd reggel van és lent ücsörgök az étteremben és a  kávémat kavargattam. Fáradt vagyok még mindig és talán a koffein bomba segíthet. Ha ezzel végzek akkor visszamegyek a szobámba és felveszem a kapcsolatott Alvaroval. Talán elérem és akkor tudunk egyeztettni a jövő hétvégéről.

- Jól nézel ki…mint egy három napos vízi hulla.- bókolt Isa amikor lehuppant mellém.

- Most pihentem ki a hegymászást.

- Jó volt?

- Nagyon.- vigyorogtam rá.

- Na végül is azért jöttem, hogy tanácsot kérjek. Mit vegyek Heikki születésnapjára?

Értelmesen néztem rá az tuti. Heikki és a születésnap. Tudom, hogy van olyanja mindenkinek, de neki most lesz? Várj… Igen most lesz október 19-én. Na ne. Elfejeltettem és nincs is ötletem.

- Nem tudom, mivel én is tanácstalan vagyok.- vallottam be őszintén. – Kérlek segíts!

Isa arcán egy széles vigyor jelent meg és tudtam azonnal van egy ötlete.

- Menjünk el vásárolni. Így összekötjük a kellemest a hasznossal.

- Benne vagyok. Szerezzünk sok olcsó kínai árút.- tettem rá még egy lapáttal. Nevettünk csak és megittam a maradék kávémat.

- Akkor fél óra múlva a bejárat  előtt találkozzunk.  Időben ott légy.

- Ott leszek.

Felrohantam a szobámba ahol előszedtem az utazó táskámból a pénztárcámat és bele dobtam az egyik szaladgálós tatyómba. Ezen kívül még bele került még a mobilom, írataim és pár papír zsepi. A cipőmet cseréltem át amikor megjelent Sebastian. Önhatalmúlag közlekedünk egymás szobájába.

- Hova készülsz?

- Vásárolni.- adtam rövid választ.

- Mi???- értetlenkedett, majd leült az ágy szélére.

- Isaval elmegyünk vásárolni. Gond?

- Nem engedlek el benneteket egyedül. Nagy város és bár mi történhet veletek.- hadarta felháborodva. Az állam valahol a pincébe kötött ki. Ilyen sose volt még.

- És mi a terved?- kérdeztem miután felvettem a farmer kabátomat.

- Elkísérlek benneteket.

- Komolyan gondolod?-indultunk el.

- Igen.

Nos így indultunk el hárman Sanghaj forgatagába. Csodálatos ahogy élnek ezek az emberek. Folyamatosan mennek, dolgoznak és nem érdekli őket semmi más. A Taxi csak egy rövid  úton vittel el minket és gyalogolni kezdtünk. Tátott szájjal bámultunk az épületelket amikor Sebastian megszólat.

- Ott vagyunk már?

- Nem.- válaszolta a barátnőm.

Haladtunk szépen tovább és megjelentek az első butikok. De ezek nem voltak szimpatikusak és így tovább haladtunk.

- Ott vagyunk már?- kérdezte ismét.

- Nem.- válaszoltam higgadtan. A repülő úton míg átjöttünk Japánból Kínába a Shrek 2-öt néztünk. Abba volt a Szamár szövege ez a Ott vagyunk már? Még nem unom, de van egy taktikám. Isa is sejtelemesen rámpillantott. Tudja mire készülök. Először egy bizsus boltba tértünk be. Sebastian leült az egyik sarokba és szótalanul figyelt minket. Találtam egy csinos fekete nyakpántott, egy hosszú sötát zöld gyöngy sort amit akár a karkörőnek is használhatnék. Ezután jöttek a fülbevalók. Két pár dobókockásat, egy karikát, két csüngőset ami teljesen spanyolos volt. Imádom!!! Még két köves karperecet vettem. Amennyit fizettem ezekért Európában felét se kaptam volna meg.

- Ott vagyunk már?- kezdte el újra.

- Igen.-vágtuk rá egyszerre Isaval.

- Tényleg?

- Nem!

Na most már teljesen kész. Annyira röhögtünk, hogy mindenki ránk figyelt. Így tértünk be egy ajándék boltba. Több, mint három negyed órája nézelődtünk, de nem találtunk semmit se. Elkeseredetten másztam oda Sebastianhoz.

- Mit adjak neki, hogy boldog legyen?

Isa is csatlakozott hozzánk és sejtelmesen egymásra néztek a német barátommal. Ezek terveznek valamit.

- Ugye nem fogsz megharagudni?- kérdezte legelőször Seb.

- Nem.

- Egy férfi örül ha a barátnőjét kapja meg.- vélekedett Isa. Az arcom értetlenkedés jelent meg, majd rögtön tudtam, hogy mire gondolnak.  Azonnal egy ruha boltba indultunk ahol bele vetettük magunkat a sinos fehér neműkbe. Rengeteg darabból válogathattunk, de az tetszett a legjobban amikor Sebastian véleményt mondott. Na az tuti, hogy lehet alapozni arra amit mondott.  Végül egy szürke együttest választottunk. A melltartó része szimpla szivacsos volt, míg az alja csipkés francia bugyi.

- Ez nagyon jó nap volt.- indultunk vissza a szállódába.

- Igen, de éhes vagyok.-panaszkodott Isa.

- Kis kínai kaja? Édes savanyú csirke?- vetette fel Sebastian.

- Benne vagyunk.

Este értünk vissza és a suzobáinkba vonultunk. Pontosabban Sebi hozzám. Szépen kipakoltam a szerzeményeimet. Rengeteg mindent vettem azon kívül is amit mondtam.

- Szombat este ne csinálj semmit.

- Mit tervezel?

- Gokart buli lesz. Kiminek és Heikkinek ne szólj.

- Lakatt lesz a számon.

Ekkor azonban megjelent Heikki. Értetlenül pillongott rám. Sebastian hamar reagált és eldugta a párna alá a meglepetést.

- Végre elő kerültetek.