56. fejezet

Ha a makacsság fájna…

Szombat délelőtt a haramdik szabadedzés előtt állunk 15 perccel. Christian felhívott, hogy azonnal menjek a motorhomejukhoz. Nem tudom mi a probléma, mert azonban nagyon komolynak tűnt. Itt ácsorgok már egy ideje és ráadásul az eső is elkezdett szakadni úgy Isten igazából. Francba imádom.

- Élvezed mi?- morogtam rá.

- Kicsit. Isa kiosztotta Robertet.

- Remek. Figyelj rá amennyire tudsz. Rendben?- kérdeztem miközben már azon agyaltam mihez kezdjek. Ha ő kesztyűs kézzek írányított vissza Heikkihez, ne várjon tőlem se jobbat. Mire visszatértem a Toro Rossohoz az edzés elkezdődött, de szerintem teljesen feleslegesen.  Annyira esik, hogy alig láthatnak valamit állóhelyzetben, de mi van akkor ha még ráadásul több mint 200-zal száguldóznak. Helyett foglaltam közben a nagy dobozon és vártam. Alig három perc múlva meg is lengették az első piros zászlót és így vége az edzésnek. Sebastian elsők közt volt ahogy visszatértek a boksz utcába. Kiszállt a kocsiból és odasétált hozzám. Először a kesztyűjét adta ide, majd a a sisakját is.

- Tiszta Deja Vu.- szólalt meg először.

- Csak Hamilton ne alakítson, mert akkor tényleg az lesz.

- Nem csíped még mindig.- állapította meg. Vigyorogtam egyett amit igennek vehet.

Az időmérőt már száraz körülmények közt kezdték el. Sebastian ismét bent volt az első tízben és végül a kilencedik helyen zárt. Poleból végül is a brit Mclarenes míg mellőlle a Kimi indul majd. Heikki harmadik, Fernando negyedik. Felipe ötödik, Robert hatodik.  Délután fél hatkor mentünk vissza a szálódába. Sebastian azonnal elirányozta magát zuhanyozni én pedig a halban vártam Heikkit. Azonban nem rá bukkantam, ha nem Isara.

- Ne szervezkedj!-parancsolt rám.

- Inkább beszéljük meg.- nem válaszolt, de láttam rajta hogy gondolkozik.- Kérlek.

- Rendben. Este gyere le a bárba és ott elbeszélgethetünk.

Mire észbe kaptam egyedül voltam ismét. Isa olyan, mint a hurrikán. Ha egyszer lecsap… Inkább nem vártam meg Heikkit, hanem követtem Sebet a szobába. Szerncsémre végzett és így készülődhettem én is. Egy bő farmar nadrágot és egy fekete hosszú ujjú felsőt vettem elő a bőröndömből.

- Hova mész?- kérdezte Sebastian tágra nyílt szemmel.

- Isaval beszélgetni. Bár egy sejtésem szerint inni fogunk.

- Inkább ma igyál, mint holnap este a hegy mászás előtt.- felelte elég diplomatikusan. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a kiválasztott cuccaimat. Amikor megláttam a felsőmet nevetnem kellett. Az elején 12 darab különdöző smile volt. Hajamat lófarokba összekötöttem és visszamentem az ágyamhoz.

- Ezt a felsőt tavaly vettük.-jelentette be a német.

- Igen. Neked még meg van?- kérdeztem tőle mivel ő is beszerzett magának egyett, természetesen cseppet fiúsabban. Közben elkezdtem a melegítőmet keresni.

- Nincs. Hanna használja pizsiként. Szerintem ez kell neked.- lökte oda az előbb említett dolgott. Fekete-piros kockás volt és zipzáros volt.

- Majd jövök valamikor.

Leérve a bárba rögtön megpillantottam Isat. Egy pohár martini társaságában. Pocsékul nézett fel rám miután leültem mellé.

- Szia.- köszöntem kedvesen.

- Kérsz valamit inni?

- Egy barack lét.

Monzai esett után egy ideig nincs kedvem alkoholt inni. Talán két-három hét múlva jöhet ismét, de nem most. Egy ideig az élet jelentéktelen dolgairól beszélgettünk, miközben a barátnőm egyre több italt döntött magába. Kezdte kiütni magát, de szerintem ehez még az is hozzá járult, hogy fáradt. Este tíz fele döntöttem arra, hogy elég lesz. Kivettem a kezéből a pohárat és lepakoltam azt a pultra.

- Gyere menjünk.- kértem és csodák csodájára engedelmeskedett. A lifthez érve szólatam meg először.- Robert az érzéseit mondta el neked. Szeret és akkor miért dobod el magadtól?

- Ez nem a te dolgod Naty.- legyintett és elindultunk fel felé.

- Részben az enyém is.- szembe fordult velem és dühöt láttam az arcán.

- Ti mások vagytok Heikkivel. Nagyon mások….-kezdte el kiabálva.

- Miért? Miért lennénk mások? Én hazudtam neki. Emlékszel? De még is kitudtunk békülni. Robert csak időt kért. Szeret téged csak kicsit megilyedt. – kiabáltam viszza. Ha ő így kezdi akkor én is. Azonban rájöttem nem éri meg összeveszni ezért mér csendesebben szólaltam meg.- Azonban a hagjából kivettem mind azt, hogy most már bánja már amit mondott. Adj neki még egy esélyt. Kérlek Isa! Kérlek.

- Az se biztos, hogy visszafogadna…- motyogta nagyon hallkan.

- Visszafogad. Erre a nyakamat tenném oda.- simogattam meg biztatóan a vállát.

- Köszönöm, hogy segítsez nekem Naty.

- Te is segítettél nekem.- vontam vállat.

- De kevésbé voltál ilyen…makacs.

- Nos, ha a makacsság fáj…-kezdtem el, de ő fejezte be a mondatomat.

- Én már ordítanák.

Még elkísértem és megvártam, hogy lepihenjen. Azt hittem már alszik és így óvatosan lépkedtem el az ajtóig. Nyúltam a kilincsért és ekkor megszólalt.

- Maradj még.

Először elsápadtam az ilyedségtől majd bólintottam. Visszatelepedtem a fotelba. Már lelöktem magamról a cipőt is és egy takarót terítettem magamra. Nem tudom, hogy meddig voltam fent, de úgy éreztem hamar elérkezet a sötétség.