50. fejezet

Tombolás

Szombat reggel van. A fiúk még alszanak a tegnapi éjszaka után. Én szokásomhoz híven hamar felébredtem. Pontosabban egy látogató jelent meg Isa személyében. Álmatlanságban szenvedett így két doboz jégkrémmel átjött hozzám. Letelepedtünk az ágyamra és bekapcsoltam a mobilomon a zene lejátszást, amolyan hangulat javítás szempontjából.

- Akkor most már minden rendben köztetek?

- Igen. De képzeld tegnapelőtt Hamilton felajánlotta a szolgálatait.- fecsegtem majd egy kis adag fagyit tömtem a számba. Isa arc kifejezése mindent elárult. Rosszul fogalmaztam és ez így félre érthető. Nem is próbálja leplezni, hogy mire gondolt.

- Mi van?- a hangja vagy két oktávval feljebb szaladt.

- Nem úgy értettem! Arra gondolt, hogy szól Ron Dennisnek, hogy kapjak munkát a csapatuknál, ha nem tudok a RedBullhoz menni.

- Nemet mondtál ugye?

- Jó hogy. Akár mi legyen azt nem akarom, hogy Heikkivel egy csapatba kerüljek. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ha véletlenül külön mennénk akkor milyen lenne már…

- Még most jöttetek össze újra.- vágta rá ellent nem mondást nem tűrően. Ettől kicsit megilyedtem. Közben megszólalt az El Canto Del Loco Acabado En a száma. Isa lerakta a kezéből a jégkrémes dobozt és azonnal elkezdett ugrálni az ágyon. Nem tudtam, hogy most nevessek-e vagy inkább meneküljek.

- Elment az eszed?

- Gyere próbáld ki te is.- segített felállni.

- Azonban ha leszakadt a padló Tonio szobájába kötünk ki.- Világosítottam fel.

- Örülne neki, ha két csajjal lenne dolga.- nevette el magát és elkezdte a szőke hossszú haját rázni, hogy még egy kemény rocker is megirigyelhetné. Követtem a példáját. A zene elhallgatott és mind a ketten csalódottan vettük tudomássul, hogy vége.

- Francba.- szólta el magát Isa, azonban ébn már vigyorogtam mivel tudtam mi következik. Foo Fighterstől a The Pretender. Ezt is végig ugráltuk és négy és fél perccel később kifárdava és nevetve roskadtunk le az ágyra.

- Hova kerültem? Valaki nem tudja a dili ház számát?- szólalt meg Sebastian az ajtóban. Ezek szerint látta a műsorunkat.

- Mocsok.- Isa felkapta a párnát és hozzá dobta. Egy Forma-1-es pilótának mi ez már amikor kitűnőek a reflexeik? Semmi. Egy laza mozdulattal elkapta és hozzám vágta. Eszembe jutott egy film ahol hasonló szituáció volt.

- Még egy dobás és megdöglesz!- fenyegettem meg tök komolyan Sebastiant mire Isa vágta hozzám a párnát. Pont fejen talált.- Aúúú!

- Én is megdöglök?- vihogott a lány azonban Sebi szerzett egy kis municiót és így ő is megszívta.- Ne dobj már ilyen erősen.

- Te kezdted.- emlékeztette Seb és erre Isa két párnával a kezében felpattant és elkezdett engem püfölni. Nagyon bele lendültünk főleg mivel már kergettük is egymást. Döbögtünk, vihogtunk és ha úgy talált el minket Seb sikítottunk.

- Mi a fenét csináltok?- rontott be egy férfi az ajtón mire én hozzá vágam az egyik párnát ami a kezeembe volt. Hulla csend telepedett a szobára, de amikor kiderült, hogy Tonio az illető. Akarva akaratlanul kénytelenek voltunk elindulni a dolgunkra. A pályára menet szereztem magamnak egy hamburgert és egy adag sült krumplit. Nem volt kedvem bemenni a motorhome-ba így a kamion egyik lépcsőjére telepedtem le. Itt mostanában nem sokan járkálnak. Vagy legalább is ezt hittem. Nelson sétált felém, majd letelepedett mellém.

- Azt hittem normális kajákat szoktál enni.-véleményezte a dolgot, miközben elcsent egy kis sült krumplit.

- Sose vagyok normális. Például akkor se voltam ki ötről a hatra amikor téged megismertelek.

- Imádsz piszkálódni igaz?

- Igen.- vontam vállat miközben teljesen elfogyasztottam a kajám maradékát. Összetekertem a csomagoló papírrját és egy csomó rágót tuszkoltam a számba. Nelson elkezdett kuncogni és erre én rá néztem.  A mi „kapcsolatunkat” úgy jelemezhetjük, mint egy rossz házasságot. Egyszer fent, egyszer lent. Azonban most már minden rendben.

- Ezért is szeretünk.- mosolygott rám kedvesen.  Egy puszit nyomtam az arcára és mikor újra rá néztem fülig vörösödött.

- Hééé! Ne mond, hogy zavarba hoztalak.

- De egy kicsit. Jövőre te is RedBull-os leszel?

Gondolhattam volna, hogy ő is rákérdez erre a dologra. Mindenki erre kíváncsi.

- Nem tudom még.

- Ha úgy van jöhetnél a Renaulthoz.

- Te vagy a harmadik a csapatodból aki megkérdezi.- erre megszólalt a mobilom. A csapatomnál van jelenésem.- Ne izgulj az időmérőn.

- Nem szoktam izgulni. De én komolyan gondoltam azt amit mondtam.

- Sejtettem.

Egyedül hagytam és visszaértem a motorhomeba. Sehol se volt senki se. Mindenki a dolgát csinálta így leültem a pulthoz és kértem egy üveg ásványvizet. Alig kaptam meg amikor valaki mögém lépet és azonnal leszedett a székről.

- Végre elő kerültél.- morogta Sebastian. Úgy terelt az emberek közt, mint ha valamilyen sürgős dolga lenne. Ha a csapat nem tudná, hogy milyen kapcsolat van köztünk tuti félre értenék. Szembe fordultam vele miközben szépen lassan hátráltunk tovább. Bele markoltam az overáljába és közelebb húztam magamhoz.

- Mire készülsz?

- Meglepit kapsz.- vigyorgott.

- Utálom a meglepiket.

- Ezt nem fogod. – erre kinyílt az ajtó és a pihenőben szembe találtam magam Heikkivel. Ez tényleg meglepi. Alig bírtam megszólalni.

- Hogy kerülsz ide?- kérdeztem miközben megöleltem.

- Ezek szerint nem is örül nekem.- magyarázta Sebastiannnak.

- Szerinted, hogy kerül ide? Egy zsákba becsempésztem…Két lábán ide jött én pedig beengedtem.

- Sebastian kapcsolj takarékra vagy megverlek.- fenyegettem meg.

- Hiszem ha látom. Vagy is érzem.- nevette el magát és egyedül hagyott minket.