47.fejezet
Genfi napok

Két nap telt el és Isanak akadt egy fantasztikus ötlete. Menjünk el este egy moziba. Farmer nadrágot és egyszerű fekete felsőt vettem fel. Hajamat összefogtam és mire kisétáltam a nappaliba indulhattunk is.  Vígjátékot néztünk meg és a film után elmentünk sétálni. Sorba haladtunk el a bizsus boltok mellett és minden kirakat mellett megálltunk Isaval nézelődni. Robert szó nélkül türte. Ez tetszett.
- Ez olyan szép.- mutattam egy mágneses karkötőre. Apró kövek voltak rajta ami zöldes színű.
- De nézd van ott szívecskés is.
- Menjünk tovább.- tanácsoltam halkan.
Szónélkül ballagtunk amikor észre vettem, hogy eltűnt Robert. Megálltunk az egyik villany oszlopnál és nézelődtünk merre is lehet. Isa már hívogata, de semmi.
- Ha elő kerül fenéken billentem.- morogta a lány. Csak somolyogni tudtam az egészen. Azonban mikor megfordultam  már volt volt a férfi egy sunnyi mosolyal az arcán.  Isa már nyitotta volna a száját a letolásra amikor Rob mind a két kezét kinyújtotta felénk és azok a karkötők voltak a tenyerében amit az előbb néztünk.
- Ez a tiétek.- vigyorgott.
- Köszönöm Robert.- motyogtam, de végül egy puszit nyomtam az arcára.
- Semmiség.
Ezek után kellemesen telt az esténk. Meghívtam még őket egy cukrászdába és úgy mentünk vissza.  Másnap legtöbb időmet a szobámban töltöttem. Nem akartam zavarni a szerelmes párt. Amikor végre együtt lehetnének akkor megjelentem én. Kellemetlen szitu. Délután neteztem, de szükségem lett volna a mobilomra. Már átdúrtam az összes párnát, fiókot amikor bevillant minden. A nappaliban van az üveg asztalon.
- Kis sétá nem árt.- nyögtem fel fél hangosan és elindultam az előbb említett helység felé. Amikor elértem a  nappali ajtaját azt kívántam, hogy bár megnyílna alattam a Föld. Robert és Isa a kanapén ültek. Összegabalyodva. Túlságosan is. Csókolóztak és ahogy kivettem az eltűnt testrészekből, Isa Robert felső testét simogatta a felsője alatt. Már az arcom is ég.  Enyhén megköszörültem a torkom és végre elértem a célom. Felfigyeltek rám. Kínosan húzódtak szét.
- Sajnálom csak a mobilomért jöttem.- sétáltam oda és gyorsan kézbe kaptam az említett dolgot.- Csak szólok, hogy elmegyek sétálni. Sebastian a városban van és kicsit beszélgetünk.
-Nem kell elmenekülnöd.-habogta Isa.
- Rátok fér egy kis magány. Majd későn jövök.- léptem a fogashoz és felvettem a kabátomat és az egyik kulcsot az akasztóról. Kiléptem az alkonyatba. Hűvös volt és zsebre dugott kézzel elindultam a megbeszélt helyre. Egy kis park nem messze tőlünk. Sebastian már ott volt. Miután meglátott megölelt.
- Jól vagy?- nézett végig rám miközben leültem a pad felső lécére.
- Igen.- válaszoltam és felült ő is mellém. Most rám tört egy ismeretlen érzés. Vagy is nem is olyan ismeretlen. A magány és az, hogy hiányzik Heikki. Lenéztem a földre és mire észbe kaptam a könnyek záporoztak a szemeből. - Hiányzik.
- Sejtem.- karolta át a vállamat és megpuszilta a nyakamat. -Sejtem.
Csendben ücsörögtünk és kezdtem végre megnyugodni. Nem akartam kiborulni. De most ha sikerült. A fejemet Sebastian nyakához hajtottam és nagyokat szuszogtam.
- Jobban vagy?-simogatta meg az arcomat.
- Igen. Mi volt az a fontos dolog ami miatt találkoznunk kellett?
- Szingapúrban lesz egy bál és szeretnélek meghívni, mint a páromat. Eljössz velem?- az állam valahol a fűben kötött ki. Én és a bál? Pontosabban én és a tánc? Megőrült. Esküszöm megőrült.
- Szerintem nem jó ötlet....
- Szerintem nincs más választásod. Mivel Isa is megtudja egy-két órán belül és úgy se fog békén hagyni. Ha tetszik, ha nem el kell jönnöd.- vigyorgott és újra megsímogatta az arcomat.
- Elment a józan eszed. Ezzel a gyilkoló géppel- mutattam a lábamra-Elteszlek lábalól.
- Válalom a kockázatott. Akkor eljössz?
- Kénytelen leszek.- lemásztam a padról.- Sétálunk még?
- Meghívhatlak egy tiramisura?-vigyorgott és mutatta az irányt a cukrászda felé.
- El fogadom.
Este 10 óráig dumátunk és fél 11 fele értem vissza. A lakásban hulla csend volt. Ezek szerint már alszanak a többiek. Próbáltam minél csendesebben eljuttni a vendégszobába, de bele rúgtam az ajtóba.
- Csessze meg!-káromkodtam. Utána befogtam a lepény lesőmet és figyeltem. Hála nem ébredtek fel.  Gyorsan lezuhanyoztam és pizsamába bújtam, majd nagy nehezen eljutottam az ágyig. Holnap nagy valószínűséggel nehééz nap lesz, főleg ahogy ismerem Isát és a fél várost körbe fogjuk jári megfelelő báli ruháért. Becsuktam a szemem és majd csak abban a pillanatban elaludtam. Mint azonnal reggel lett volna. Nevetés rémlett majd egy nagy lökést éreztem. Sajátos ébresztési módszer az, hogy megpróbálja Isa kipasszírozni belőlem a szusszt.
- Na ne!!!- nyögtem ki nagy nehezen.
- Végre felébredtél. Akkor kapsz 30 percet hogy elkészülj és utána megyünk vásárolni.
- Te hamarabb értesülsz a dolgokról, mint ahogy az illetékes megtudná.
- Ez csak természetes. Siess.-dobta hozzám a párnát.
- Rendben.
Így jönne be az ötös találatom. Egy óra már elmúlt és már az ötödik boltban játrunk és a sokadik ruhát próbáltam. Ő már megtalálta a tökéletes darabot. Piros hosszú ruha, aminek hátul elég merésza kivágása. Pontosan nem is láttam, hogy milyen, mert mire átöltöztem már ki is fizette. Nekem nagyobb probléma az egész vásárlás. Valahogy a lábamat álcázni kellene és nem is érzem valami jól magam ezekben a szerelésekben. Most azonba n találtam egy szürke, abroncsos gyönyörűséget.
- Ezt megpróbálom.- mutattam Isanak.
-Rendben.- bólintott. Kisebb ügyeskedés árán sikeresen felöltöztem. Nem néztem a tükörben inkább kimentem a próbafülkéből.
- Nos milyen?- vártam a reakciót.
- Csoda szép.